Ez a régi, ónémet szekrény igencsak kalandos módon került hozzám.
Úgy kezdődött, hogy Kőszegre, Magyarország egyetlen Nemezgyárába, a MultiFelt Factoryba ( www.multifelt.com) kaptam meghívást, ahol egy izgalmas gyárlátogatáson vettem részt. Na, akkor nézzük csak meg, a környéken van-e valami szép, eladó bútor …! 🙂 Volt szekrény több is, nekem pedig erre esett a választásom. A hirdetés szerint ugyan felújításra szorul, kicsit szúette, de szép, régi darab, majd rendbe hozom!
Mikor megérkeztünk kiderült, hogy a udvaron álló szekrényt a ház felújítása során addig pakolgatták a mesterek, hogy ne legyen útban, míg szétesett darabjaira. Ezek a régi szekrények még nem szegezve voltak, hanem a csapolásokkal illesztették őket össze. Így én nem estem annyira kétségbe, mint a tulajdonos, aki emiatt roppantúl szégyellte magát és mivel közel 450 km-t utaztunk idáig, úgy gondoltam csak nem hagyom ott. Úgyhogy “lapraszerelve” bepakoltuk az autóba. Így kerül az Őrségből, az ország egyik legtávolabbi pontjából ez a szekrény Nyíregyházára, Bútorfaló Műhelyembe.
Szerencsére minden elem hiánytalanul meg volt hozzá. Úgyhogy nekiláttunk és röpke 2 óra alatt a férjemmel összeillesztettük, ragasztottuk és szegeztük a szekrényt.
Lenyűgöző, hogy 100 évvel ezelőtt milyen precízen, megtervezve, kifaragva, gépek nélkül ilyen csodás darabokat tudtak alkotni a mesterek.
Nyitott polcosnak terveztem, ezért az ajtókat nem tettük rá, polcot viszont vágattunk bele. Miután összeállt, legelőször is a szúírtás következett. Egy nagyon erős német márkájú, fa kártevők elleni szerrel kezeltem le mindenhol. Iszonyú büdös volt, ebből gondoltam, hogy működik a dolog. Közel 2 hétig állt a garázsban, mielőtt átkerült a műhelyemben.
Ezután a szokásos menet következett: fatapaszolás, rések, nagy repedések, meg a szúlyukak eltüntetése. Utána a fatapasz csiszolása. Mivel közel “800” szúrágta lyuk volt a faragott korona részen, amit nem egyszerű betapaszolni, félúton úgy döntöttem, majd a festék befedi. De tévedtem … Az első réteg után még jobban látszottak a lyukak, így másnap újra fatapaszoltam. Maradt azért néhány, de ennyi már jól áll neki! 🙂
A legcsúnyább az alsó pereme volt, amiből nagyon sok hiányzott. Ezt a részt ilyenkor a legegyszerűbben úgy lehet kijavítani, hogy egy egyszerű díszlécet felragasztunk az élére és a kettő közötti részt ki kell tölteni fatapasszal. Elég sok hiányzott belőle, ezért 4-5 alkalommal ismételtem meg a javítást, míg végül elkészültem vele.
A 4 láb közül egy volt teljesen ép, ezért a többit is javítottam.
Végre jöhetett a festés …! Az ilyen régi szekrények belül nincsenek semmivel kezelve, így nagy esély van rá, hogy a festés során kioldódnak belőle a tanninok, besárgul, átvérzik, foltosodik. Hihetetlen szerencsém volt vele, csak egy 10×1 cm-es sárga csík jelent meg az első réteg után. Gyakorlatilag semmi. Aki találkozott már sárgulással az igazán tudja, milyen kínszenvedés eltüntetni.
A belsejére első rétegnek mivel kezeletlen fa volt kentem egy réteg Harzo T16 alapozót, így nem szív magába annyi festéket. Ezután finoman átcsiszoltam, mert ilyenkor mindig felszálkásodik a felület. Erre jöhetett az Annie Sloan Chalk Paint Old Ochre színe kétszer. Ugyanezt a színt kapták a polcok is. Kívül az oldalát és a felső koronáját is Old Ochre-val festettem le. A szép faragott részt viszont szerettem volna kiemelni. Egyik kedvenc zöldemet a Chateau Grey-t vállasztottam hozzá, ügyelve a festésnél arra, hogy a faragások mélyedéseibe ne menjen festék.
A második réteg Chateau Greybe egy kis Old Ochre bemosást csináltam. Majd száradás után megcsiszoltam a mintákat. Ezután már csak a waxolás volt hátra. Clear Waxot mindenhová, a Chateau Greyre festett faragásokra egy kis Dark Waxot is tettem, ami még szebb keretet ad a szekrénynek.
El is készült ! Nem volt kis munka, jó pár nap ráment, de megérte. Sokan írtátok, hogy neketek is van hasonló szekrényetek. Kezdőknek valami egyszerűbbet ajánlok első munkának, de érdemes belevágni, mert a végeredmény magáért beszél. 🙂
[…] Ha kíváncsi vagy, hogy Bútorfaló pontosan milyen Chalk Paint árnyalatokat használt az új kül… […]